Introvertált anya

Előre leszögezem hogy nem szeretnék általánosítani, vannak fokozatok, minden ember egyedi, de szerintem ez egy olyan dolog amire érdemes lenne odafigyelni.

Az introvertáltak azok, akik gyakran láthatatlanok, akiket sokszor félreért a környezetük, akik nehezebben nyílnak, kevesebbet beszélnek, szeretnek egyedül lenni, és nem szeretik a spontán dolgokat. Kell egy kis (néha sok) löket ahhoz, hogy kimozduljanak.

Ez nem jelenti azt hogy buták, bunkók, érzéketlenek, közömbösek, embergyűlölők…legbelül rengeteg értékkel és tudással rendelkeznek, csak nehezebben közvetítik ezt a világ felé.

Az iskolában ezek azok a gyerekek akik nem merik feltenni a kezüket amikor a tanár kérdez, nehogy beégjenek az osztály előtt…belül csak annyit mondanak: Pedig ezt én is tudtam.

Emlékszem egyszer gyerekként büntit kaptam, mert megtagadtam hogy elmenjek a többiekkel a strandra. Ma már csak nevetek rajta, de akkor…

Magyarországon általában évekig otthon vannak az anyukák a gyerekekkel…sokan ügyesen összejönnek más szülőkkel, játszótérre mennek, kávézóba, átjárnak egymáshoz, de szerintem nagyon sok anyuka nehezen mozdul ki otthonról, a napjait a 4 fal között tölti…szépen lassan elzárja magát a külvilágtól, az egyetlen ember akivel találkozik az a védőnő, gyerekorvos, bolti eladók és pár rokon…

Norvégiában 9 hónapot töltenek otthon az anyák a babával, az USA-ban 3 hónapot…én többek között ezért is jöttem haza, hogy az első 3 évet maximálisan a kislányomnak szentelhessem. Ezért rettentően hálás vagyok, de be kell vallanom hogy gyakran éreztem magam magányosnak a baba buborékban.

Bár ha valaki introvertált nem feltétlenül jelenti azt hogy magányos, inkább csak szeret egyedül lenni, de sokszor szerintem elkel az a bizonyos löket pár anyának, hogy ne zárja el magát teljesen a külvilágtól.

Miért is írom most ezt a bejegyzést?! Azért, hogy ha ismertek ilyet a környezetetekben, csengessetek be hozzá, fogjátok meg a kezét, és mondjátok:

Most szépen felöltözöl, és eljössz velem kávézni!!!

punktum

Szerintem hálás lesz érte. 🙂

Itt egy nagyon szórakoztató cikk az introvertált emberekről:

http://www.stylemagazin.hu/hir/Hasznalati-utasitas-introvertalt-emberekhez/15746/keresd-a-not/eletmesek?&article_page=1

 

 

 

 

 

Szamba síp

Vegyünk egy lassan 4 éves kislányt, egy futóbiciklit, egy járdát, és egy idegesen ordító, gyalogosan közlekedő anyukát.

– Állj meg! Hahó!!!! Együtt megyünk, ne menj annyira előre!!!

ÁÁÁÁLLLLJJJJJ MMEEEEGGGG! Ott jöhet autó! Azt mondtam hogy ÁLLJ!!!!

A hangomat elviszi a szél, vagy a mellettünk süvítő autók zaja, a lényeg hogy nem jut el az én 4 évesemnek a fülébe.

Na de most. Mondjátok hogy őrült vagyok, de fő a biztonság. Ha a kiabálásomat nem hallja meg, akkor a sípot majd biztosan.

Egyébként akkor is jól jöhet, hogy ha olyan helyre megyünk ahol sok az ember, gyerekprogram, koncert bármi…ha nem talál meg minket belefúj, és a kétségbeesett szülők már rohannak is a hang irányába.

Egyedül akkor lehet gond, ha ezt túl sokan alkalmazzák, akkor olyan lesz az egész mint amikor a szegény kis pingvinek próbálják megtalálni a milliós tömegben az anyjukat.

És hogy miért szamba síp? Mert csak ilyet találtam az üzletben. 🙂

(A videón éppen teszteli a szamba sípot az utcán egy gallyal a kezében menetelve, és a frászt hozva az emberekre.)

Póló és szoknya: Småfolk

www.mininatura.com

Hygge

Mostanában már a csapból is Skandinávia folyik, legyen az lakberendezés, divat vagy gyereknevelés. Én ennek egyrészről örülök, mert szerintem sokat tanulhatunk tőlük, másrészről viszont néha már idegesítően sok.

(Erre most jövök én a dán gyerekruhákkal és a Norvégiában eltöltött élményeimmel. upszi)

Észrevettem, hogy kezd a magyarok szótárába beépülni az a szó, hogy hygge (hügge), aminek nincs magyar megfelelője.

A norvégok amikor köszöntik egymást azt mondják: Hyggelig å se deg, magyarul: örülök hogy látlak. Vagy például egy összejövetel végén azt mondják: Dette var hyggelig, vagyis jól éreztem magam.

Az északiaknak a hosszú és zord tél miatt fontos, hogy sokszor hüggézzenek. (már bocsánat a kifejezésért)

Ezért költenek annyit a lakásukra, cserélik le a kanapét olyan gyakran, világítják meg az összes sarkot a szobában, és égetnek el annyi teamécsest. Mert csak így lehet kibírni a telet.

És hát persze mert szép, és jó, és kényelmes. Nem hiába söprör végig a skandináv hullám a világon.

Nekem egy hyggelig estéről az jut eszembe, amikor áthívunk pár embert, akikkel igazán jól érezzük magunkat. Nem túl sokat, mert akkor a zűrzavarban eltűnik az intim hangulat.

Főzünk valami finomat, különlegeset, ami színes, istenien finom és egészséges. Mindenki besegít mindenbe, és nem egy ember viszi az egész “terhet”.

Valaki terít, vagy kiveszi az ételt a sütőből, vagy éppen bort tölt…a lényeg hogy együtt csináljuk.

Aztán leülünk a szépen megterített asztalhoz. Nincs bekapcsolva a TV, egymásra figyelünk. A különleges szalvétákat vesszük elő a fiókból, amiket direkt ilyen alkalmakra vettünk. Mindig van víz az asztalon, nem Cola és társai. Víz…a csapból. Mécsesek, jó minőségű bor és/vagy sör.

Aztán elkezdünk enni. A norvég ember evés közben BESZÉL. Nem halkan és visszafogottan, HANGOSAN…történeteket mesél, és zeng a szoba a nevetéstől. Kerüli a kényes és lehúzó témákat. Arról van lehetőség máskor is beszélni.

Sokáig ülünk az asztalnál, akár egy órán keresztül is, vagy még tovább. Jöhet a desszert és a kávé. Akár este 10-kor is.

Majd a finom vacsora után elpakolunk, mindenki, együtt, majd irány a nappali.

Egy jó film, vagy beszélgetés, mindegy… a lényeg, hogy det var HYGGELIG.

Fotó: www.suburbanlife.blogg.no

 

 

Hello Világ!

(…írás…törlés…kávé…írás…törlés…csoki…csoki…csoki….írás…törlés…)

Így telt el 30 perc. Elkezdeni nehéz…sok-sok év után újra úgy döntöttem, hogy blogot fogok írni. Most kicsit más lesz a téma, mint 8 évvel ezelőtt, millió köbméter víz lefolyt azóta a Dunán.

Azóta anya lettem, azóta vállalkozó lettem, azóta átértékeltem az egész életemet. Ebben a blogban főleg ezekről szeretnék majd írni, megfűszerezve pár érdekességgel, humorral, talán receptekkel (de abból ne várjatok sokat), ki tudja mi fog ebből az egészből kisülni. (erre sincs receptem)

De én nagyon izgulok, és remélem hogy érdekesnek fogjátok majd találni az írásaimat.

Na, megvan az első bejegyzés. Nem is volt ez annyira nehéz. :-)(csoki…csoki…csoki)

Jó hétvégét Nektek!

https://www.youtube.com/watch?v=K_r2pQkI-G8